Írta: Dr. Balogh Réka és Dr. Váradi Bianka, A Pécsi Gyermekgyógyászati Klinika orvosai
,,Marci, ha nem hagyod ezt abba, akkor megyünk a doktor bácsihoz a kórházba, aki ad neked szurit. “
Képzeld írásunkban Marci és Sári beszélget.
Képzeld Marci tegnap voltunk anyával a kórházban!
Rossz voltál Sári? – kérdezte aggódva Marci, mire Sári megdöbbenve és kissé felháborva válaszolta:
Rossz?! Én? Dehogyis! Nem akkor megyünk a kórházba, amikor valami rosszat csinálunk.
– és csóválta fejét Sári, hogy Marci még ezt sem tudja.
Neeem? – döbbent meg Marci.
Nekem anyukám mindig azt mondja, hogy ,,Marci, ha nem hagyod ezt abba, akkor megyünk a doktor bácsihoz a kórházba, aki ad neked szurit. “ De ha nem voltál rossz, akkor miért voltatok a kórházban?
A kórházba Marci akkor megyünk ha betegek vagyunk, és…-
– de Sári nem tudta befejezni a mondatot, mert Marci azonnal közbe szólt:
Olyankor mi Marika nénihez szoktunk menni, aki megnézi a torkomat, meg valami hallgatókával meghallgatja a hátamat és azt mondja ez után, hogy nem mehetek oviba.
És ha ügyes vagyok, akkor mindig kapok matricát tőle. De Marika néni nem a kórházban dolgozik.
Én is kérdeztem anyát, hogy miért nem Marika nénihez megyünk, de anya azt mondta, hogy Marika néni hétvégén nem dolgozik, olyankor Ő pihen. Ezért mentünk a kórházba, ahol doktor bácsi volt aki nem pihent és dolgozott. Ugyanazt csinálta, mint amit Marika néni szokott. Meghallgatta hogyan tudok levegőt venni, megkopogtatta a hátamat, megnyomkodta a pocakomat és belenézett a számba. Képzeld Tőle is kaptam matricát. Nem is egyet!
– újságolta nagyon büszkén Sári.
Reggel amikor felébredtem rosszul éreztem magam és anya megmérte a lázamat és azt mondta, hogy lázas vagyok. Nem akartam reggelizni sem. Anya azt is mondta, hogy süt nekem nutellás palacsintát. De azt sem akartam megenni, pedig az a kedvencem. Csinált teát, nem kértem. Csinált szörpöt, nem kértem. kaptam almalevet de azt sem akartam meginni. Csak aludni akartam.
"Miután a doktorbácsi megvizsgált és kaptam matricákat, azt mondta anyának, hogy itt kell maradnunk még egy kicsit a kórházban."
De jó! Én is szeretnék inkább akkor oda menni, és nem a Marika nénihez.Én is több matricát szeretnék kapni. De miért voltatok a kórházban? Én vártalak itt a játszótéren. Azt hittem jössz és játszol velem. – panaszkodott szomorúan Marci.
Pedig a nutellás palacsinta tényleg nagyon finom. Én biztos megettem volna reggelire. – és nyelt egy nagyot Marci, ahogy elképzelte a nutellás palacsintát.
Én nem tudtam enni semmit, csak aludni akartam egész nap, nem is akartam játszani se. Aztán még hánytam is. Anya hiába próbált nekem inni adni, mindig csak hányingerem lett tőle és megint hánytam, fájt a pocakom is. Anya azt mondta, hogy be kell mennünk a kórházba. Miután a doktorbácsi megvizsgált és kaptam matricákat, azt mondta anyának, hogy itt kell maradnunk még egy kicsit a kórházban. Erre nagyon szomorú lettem, nem akartam ott maradni, haza szerettem volna menni, de Anya ott volt velem és azt mondta nem kell sokáig itt lenni és hamar jobban leszek. Aztán jött egy kedves néni, aki először megnézte, hogy milyen erős vagyok, feltett a karomra egy erőmérőt, ami kicsit megszorított de én visszaszorítottam és közben megmérte a lázamat is. Utána kellett volna pisilni, de nem tudtam sehogyan se. Aztán jött egy másik doktornéni, aki mondta, hogy meg kell vizsgálni a véremet is és ezért egy kis csípést fogok érezni a karomon, aztán pedig piros katicabogarakat fog gyűjteni tőlem. Jó sok katicabogár kellett, mire megtöltötte velük a csöveket, amiket magával hozott, de végig mesélt nekem közben és Anya is ott volt mellettem, így nem féltem. Kaptam egy kis szívószálat a kezembe, a doktornéni azt mondta, most ezen keresztül fognak nekem inni adni, mert a számon keresztül nem tudok. Jó sok vizet kaptam, amitől hamar jobban lettem. Közben szomjas is lettem és eszembe jutott Anya nutellás palacsintája, amit nagyon szerettem volna megenni.
Mondtam én, hogy a nutellás palacsinta nagyon finom! – szólt közbe Marci.
Igen, tényleg az! Miután jobban lettem, a doktornéni azt mondta, hazamehetek Anyával és ehetek otthon palacsintát, de játszótérre még nem mehetek, otthon kell pihennem az ágyban kicsit. Ezért nem tudtam jönni veled játszani.
Ó, így már értem! Örülök, hogy itt vagy és remélem többet nem kell kórházban lenned.
Én is remélem! De ha beteg leszek, tudom, hogy a kórházban meggyógyítanak. Képzeld, még egy bátorság oklevelet is kaptam, mert olyan ügyes voltam!
-mondta büszkén Sári.
Én is szeretnék bátorság oklevelet, én is nagyon bátor vagyok! – kiáltotta Marci.
Le mersz csúszni a meredek csúszdán is?
– kérdezte Sári.
Hát persze!-kiáltotta büszkén Marci és már futottak is közösen a csúszdák felé, ahol egész délelőtt vidáman játszottak.
Érdekel még a gyerek sürgősségi? Nézd meg a Sürgi Kapitányt!
